| A nagy múltú város a Balatontól északra, a Bakony hegység lábánál fekszik, azonos távolságra Budapesttől, Pozsonytól és Bécstől. A Dunántúl Athénjaként is emlegetett barokk város első okleveles említését 1061-ből ismerjük. Már a középkorban fontos kereskedelmi és gazdasági központ volt. A város jelenlegi arculatát, későbarokk stílusát a XVIII. században épített épületek adják meg. A városkép kialakulásában jelentős szerepe volt a művészetszerető Esterházy családnak. A különleges hangulatot árasztó barokk Fő téren található a város ékessége a Nagytemplom, freskóit a híres osztrák festő F. A. Maulbersch készítette. A másik leghíresebb műemlék az Esterházy Kastély. A kastélyban található a múzeum, melynek legdíszesebb termében, a Nádorteremben hangversenyeket tartanak. Maga a kastély az egykori vár helyén épült 1783-84-ben, és műemlékvédettséget élvez a hozzá tartozó kocsiszín és istállóépület is. Az épület-együttesben helyezkedik el az egykori kastélykápolna, mely 1990-ben a színvonalas restaurálásért Európa Nostra oklevelet kapott. A Fő téren a nagytemplom körül kedves műemlékházak állnak és a kereskedő utcához vezető „Kapuszín”. A téren látható az 1774-86 között copf stílusban emelt római katolikus templom is, híres művészek díszítette belsővel.
A város egyedi látnivalója a Kékfestő-múzeum, helyén működött Európa egyik legrégibb kékfestő üzeme, melynek teljes felszerelése megmaradt, irattárával együtt. A késő középkortól a protestantizmus egyik központja, 1531-ben már református iskolai képzéssel, majd teológiával, jogakadémiával. A református gimnázium épületében működik az egyházkerületi könyvtár, mintegy 75 ezer kötet könyvvel, igen értékes régiségekkel. Pápát iskolavárosként, valamint ipari-kereskedő városként ismerik az országban, pápai diák volt Petőfi Sándor, Jókai Mór, Eötvös Károly is. A város nagy gonddal restaurálja műemlékeit, mely munkáért 1989-ben Hild János emlékérem kitüntetésben részesült. |