| 8400 lakosú város , fontos közlekedési csomópont, ősi dunai átkelőhely. Kelet-nyugati irányban a Dunántúlt és az Alföldet köti össze vasúti - közúti híd köti ma össze. A híd megépülte előtt két révátkelő is szolgált a forgalom lebonyolítására. Az északi irányú 6-os főközlekedési út, és a mezőföldi 61-es út is itt találkozik.
A helységet már 1009-ben említi a pécsi püspökség egyik okirata , II. Béla király pedig a XII. sz-ban bencés apátságot alapít itt, melynek védelmére építették a XV-XVI. sz-ban a domb tetején az erődítményt. Csonka tornya ma is látható. Az erődítmény fontos volt a kuruc korban és az 1948-49-es szabadságharcban is.
A város több jeles műemlékkel is dicsekedhet; a plébánia templom (1723-1729), a barokk berendezésű görögkeleti templom (XVIII. sz. második fele), a késő barokk Ferenc templom (1786), a Szent János kápolna, valamint a legrégebbi művészettörténeti emléke az 1654 körül felálított Szentháromság szobor.
A város híres szülötte Magyar László a neves Afrika-kutató.
A város érdekes rész a pincesor, mely a löszfalaknál található.
A Duna, mint jó szállítási útvonal vonzotta a kereskedelmet, és néhány hagyományos könnyűipari ágat is.
A fő megélhetést a jó adottságú mezőgazdaság bíztosította .
A város tranzit-jellegére lehet a következ időszakok fejlesztéseit alapozni. |