| Az ukrán határon fekszik, Fehérgyarmattól északkeletre, a Batár-patak mentén. Elnevezése a szűk hely szláv megfelelőjéből ered. A Gut-Keled nemzetség alapította a Szamos, a Tisza és a Túr által határolt erdős területen a 14. században feltűnt kis falut. A 15. században a Bökényi és Dolhai családok birtokolták. Majd a Rozsályi Kunoké lett. 1524-ben tőlük II. Lajos elkobozta és Drágffy Jánosnak adományozta. Mostani helyére csak 1703-ban települt a folyamatos árvizek miatt. A 19. században félszáz lakóházában 38 nemes család lakott. 1983-tól Tiszabecs társközsége volt. 1989-ben Fehérgyarmat városkörnyéki községe lett. 1991 óta önálló. 1995-től a tiszabecsi körjegyzőséghez tartozik. Középkori fatemploma 1799-ben tűzvészben pusztult el. 1805-ben épült a kazettás deszkamennyezetű új templom. 17 méter magas fatornya 1807-ben épült. A templom késő barokk műemlék. Különleges ősi magyar jelleget hordoz a II. világháborús áldozatok zsindelykupolás fa emlékműve. |