| A Szatmári-síkságon fekszik, Fehérgyarmattól keletre. Erdői a Szatmárberegi Tájvédelmi Körzet értékes helyei. Területén 1943-ban bronzkori urnát találtak. Elnevezése a folyó nevét hordozza, valamint az átkos hely szláv megfelelőjét, a roviscsét. Egyes feltevések szerint a Ricse helynév honfoglalás kori gyepűre utal. A 14. század elején Borsa Kopasz nádor birtoka volt, később a Jánki családé lett. A század végén a Csaholyi család és a váradi püspökség osztozott területén. 1662-ben a szatmári német helyőrség katonái feldúlták a falut. A 18. század elejétől a Barkóczyak megszerezték és 1944-ig a Hadik-Barkóczy család kezén volt. 1896-ban hatalmas tűzvész következtében házai döntő hányada leégett. 1971-től Csaholc társközsége lett. 1984-től Fehérgyarmat városkörnyékéhez sorolták. 1990-től önálló. Református temploma a 15. század elején épült gótikus stílusban. Egyedülálló értéke a Jagelló-kori külső díszítés. Páratlan értékű faragott szószék-koronája a 18. század végén készült. |