| A Szatmári-síkságon fekszik a Tisza partján, Mátészalkától északkeletre, az ukrán határ közelében. Határában található a Túr torkolatnál lévő kedvelt üdülő és kirándulóhely, Nagybukó-gát. Elnevezését egyrészt a száraz, kemény növényszárból, másfelől az őrhelyet jelentő góró, góré szóból származtatják. 1344-ben Chorod alakban említik, mint a Szente-Mágócs nembeli Kölcsey család nagy kiterjedésű erdős birtokát. A 15. században a Barkóczyak és a Kusalyi Jakcs család is birtokolta. 1662-ben a falut a szatmári német helyőrség csapata dúlta fel. 1717-ben tatárok pusztították. 1742-ben pestis tizedelte lakosait. A gyakori árvizek is veszélyeztették. A 19. században a Rhédey, a Vay, Ormos, Bessenyei, Kölcsey, Jármy, Csiszár, Uray és Tolnay famíliák voltak jelentős birtokosai. 1983-tól Tiszabecs társközsége volt. 1989-ben Fehérgyarmat városkörnyékéhez sorolták. 1990-től önálló, 1995-ben létrehozott körjegyzőségéhez Tiszabecs tartozik. A református templom 15. századi gótikus műemlék, 18. századi felújítással. Tornyát 1807-ben emelték. A község lakóépületei még őrzik a többszáz éves népi építészeti hagyományt. |