| A Szatmári-síkságon fekszik, Mátészalkától kelet-északkeletre. Délről a Szamos, északról az Öreg-Túr határolja. A közeli Birhó erdő védett terület. A területén bronzkori, kelta, római kori leleteket találtak. Elnevezése a honfoglalók Gyarmat törzsének nevéből ered és az egykori Fehér-tó színéből. 1334-ben említi a pápai tizedjegyzék. Első birtokosa a Massel nemzetség volt. A középkori évszázadokban a Gyarmathy család birtokolta. A 17. században a Báthoryak, majd a Rákócziak birtokolták. A szatmári békekötés után Károlyi Sándor kapta meg. A Károlyi család egészen 1945-ig volt itt birtokos más famíliák mellett. 1742-ben és 1836-ban a kolera, 1834-ben a feketehimlő tizedelte lakosságát. Az 1970-es tiszai árvíz házai nagy részét elpusztította. 1979-ben városi rangot kapott. Az árvízi emlékművet 1972-ben emelték. A késő barokk stílusú Szent Péter Pál római katolikus templom 1816-ban épült. Nevezetes református, gótikus stílusú templomát 1486-ban Báthory István erdélyi vajda építtette. 45 méter magas tornyát zsindely fedi. Nevezetesség még az első világháborús emlékmű és az 1896-ban Kossuth tiszteletére emelt Milleniumi emlékoszlop. |