| Mátészalkától 40 km-re keletre fekszik a Szatmári-síkságon, a Románia felé nemzetközi közúti határátkelővel bíró település. Nevét 1327-ben említik először. Egykoron Nagy- és Kissima faluból állt. Mindkettőt a Mikolai család birtokolta. 1331-ben a Szárazberegi és Simai családok osztoztak területén. 1339-ben Károly Róbert Szárazbereki Lászlót hamis pénzverésért megégettette, birtokait Tamás erdélyi vajdának adományozta. A 15. századtól a 19. század közepéig a Mikolai família maradt a legjelentősebb birtokos. A 18. században mellettük a Korda, Szodorai, Gáspár, Mándi és Szirmai családok jutottak földbirtokhoz. A falut az 1709-es pestisjárvány, majd az 1717-es tatár betörés alaposan megtizedelte. Lakói Rozsályon és a szatmári várban kerestek menedéket. A 20. század elején jelentősebb földbirtoka volt itt Vécsey Aurélnak és Papp Kálmánnak. 1981-ben Csengersimához csatolták a tiszai nagy árvíz idején elpusztult Nagygéc falut. 1989-ben Csengerújfaluval, Komlódtótfaluval, Szamosangyalossal, Szamosbeccsel, Szamostatárfalvával együtt Csenger városhoz tartozott. 1990-től önálló. Református temploma a Szamos holtágból kialakult Simai-tó partján áll, diófaligetben. A 13. században épült román stílusban. 1729-34 között a harcokban elpusztult falait újjáépítették. Tornyát 1761-ben emelték. Nagygéc területén áll a 15. században épített, Szent Péter tiszteletére emelt templom, amelyet 1765-ben átalakítottak barokk ízlés szerint. A jelentős műemlék állaga 1970 óta folyamatosan romlik. |