A Szatmári-síkságon fekszik, Mátészalkától délkeletre, a román határ közelében. 1219-ben említi a Váradi Regestrum. A fontos Szamos-parti átkelőhely 1429-ben mezőváros lett. A 14-15. században itt tarták Szatmár megye gyűléseit. Fejlődése következtében 1435-ben kivált belőle Csengerújfalu. Határába olvadtak Senye, Recsege, Vizsoly apró falvak. 1585-ben a Melith család várkastélyt épített a korábbi Csaholyi-birtokon. 1877-ben mezővárosi rangját elvesztette. A századfordulón vashíd épült a Szamoson. 1919-ben román megszállást szenvedett. A hidat 1944-ben a németek felrobbantották. 1970-ben és 1999-ben a Tisza nagy árvizei fenyegették. 1989-től város. Református temploma védett műemlék. A 14. században épült gótikus stílusban, fekete-vörös téglából. A római katolikus Szent István-templom a 19. század elején épült klasszicista stílusban. A Szuhányi-kúria 1780 táján épített barokk épület. 1983-ban nyílt meg a város Helytörténeti Múzeuma. |