| A Szatmári-síkság jellegzetes szalagtelkes egyutcás útifaluja, Fehérgyarmattól keletre fekszik. Bronzkori emlékekben gazdag terület, 1937-ben és 1979-ben fegyverek, karperecek, övtöredékek kerültek elő. A falut először egy 1387-es oklevél említi a Matucsinai család hűtlensége kapcsán. Luxemburgi Zsigmond 1419-ben Báthory Istvánnak és Báthory Benedeknek juttatott belőle királyi adományt. 1524-ben Drágffy András volt itt földesúr. 1625-ben a Kun család szerzett más famíliák mellett birtokrészt. A 17. században a rozsályi uradalomhoz tartozott. 1562-ben török seregek, 1605-ben Básta György császári katonái, 1665-ben a szatmári német helyőrség katonasága dúlta fel. 1794-ben tűzvész pusztított a faluban. A 19. század elejére területe az Isaák és Vállyi család birtoka lett. 1984-ben Fehérgyarmat városkörnyéki községe. 1990-től körjegyzőségi székhely. Mai formájában romantikus stílusú református temploma 1822-ben épült, egy 1874-es tűzvész csaknem teljesen elpusztította. Utoljára 1927-ben újították fel. |