| Az eredetileg kétutcás -mára halmazos szerkezettel bíró- szalagfalu Nyíregyházától északkeletre, a Tisza partján fekszik. A folyami átkelést kompja biztosítja. A 13. század végén feltűnő nevét egyrészt Bulcsú vezér nevéből, másrészt a Balás névből származtatják. A falu az Árpád-korban a szabolcsi vár birtoka volt. 1291-ben a szabolcsi várjobbágyok a Szente-Mágócs nembeli Beles Comesnek, és a csicseri Orosz család ősének adták el. Több, birtokos famíliát követően 1671-ben I. Rákóczi György lett itt földesúr. 1686-ban Balsa hajdúvárossá vált. A török-tatár, osztrák hadak pusztításai elől lakói a Tisza bal partjára költöztek. Benépesítése Aspremont gróf nevéhez fűződik. A királyi kincstári birtokot 1834-ben a Dessewffy és a Szentmiklóssy család szerezte meg. A Dessewffy-birtok 1944-ig létezett. Balsa 1865-1950 között a dadai, majd a dadai felsőjáráshoz tartozott. 1950-től a nyíregyházi járáshoz került. 1971-től Gávavencsellő társközsége lett. 1983-ban Nyíregyháza városkörnyékéhez sorolták. 1990-től ismét önálló közigazgatású. 1826-36 között épült református, belső barokk terű templomát egy tűzvészt követően 1885-ben helyreállították. 1944-ben tornyát felrobbantották. Mai formájában 1951-ben épült újjá. A görög katolikus templom 1783-ban épült, jellegzetes falusi barokk templom. |