A 68-as út Marcali–Böhönye közötti szakaszán fekszik a kisközség, távolabb az úttól, így az átmenő forgalom a település békéjét nem zavarja. A mély völgyben megbúvó falucska házsorai szinte hozzátapadnak a Marcali hát dombvonulataihoz. A település története a kora Árpád-korig nyúlik vissza, királyi birtok lehetett, mert 1309-ben egy határvita ügyében a döntőbírók között említették comes Pongrácius de Synér-t. Mátyás korában városi kiváltságokat élvezett, volt vára, amely 1566-ban török kézre került. A 18. századtól az esztergomi káptalan birtokai között szerepelt. A 20. század első harmadában módos emberek voltak a falu lakói. Az 1970-es években megindult körzetesítés miatt jelentős volt az elvándorlás. A 327 fős népesség 40%-a a cigány kisebbséghez tartozik. A község nevezetessége a 13-14. századi torony nélküli oromzatos kis templom, a megye egyik legszebb koraközépkori emléke. |