| Nagyatádtól északkeletre lévő községet az 1332-37-es pápai tizedjegyzék említi először. Neve Zabas alakban 1395-ben szerepelt. A 17. században lakosai a református hitet követték és saját prédikátoruk volt, majd a század végén a falu elnéptelenedett, és csak 1720 körül lett újra lakott hely. A múltból megmaradt építészeti emlékei a Tallián-kúria (községháza) és kastély (kórház) és Fekete Aladár kastélya (művelődési ház), a két templom, a volt református iskola (iskola, jelentős bővítéssel), katolikus iskola (óvoda). A mai falukép az elmúlt 30 évben alakult ki, mert a mezőgazdasági nagyüzem a lakosság egyéni gyarapodását eredményezte. Az aktív keresők jelentős része helyben dolgozik a termelőszövetkezetben, a kórházban, az önkormányzati intézményrendszerben. |