| A község Kaposvártól keletre, a Budapest-Gyékényesi vasútvonal mentén fekszik. Lakossága 1612 fő. A középkorban leginkább Kutas, Kutus alakban fordult elő. Birtokosai gyakran változtak. 1703-09 között kuruc és labanc hadak gyakran megfordultak a faluban, amely rövid ideig lakatlanná vált. A 19. században mezőváros volt, de 1871-ben elvesztette ezt a rangját. Az 1872-ben megépült vasút megkönnyítette az áruszállítást, az 1904-ben létrehozott hitelszövetkezet lehetővé tette a mezőgazdasági gépek vásárlását, így a mezőgazdaság korszerűsítését. A II. világháborúban a falu beleesett a frontvonalba, az 1902-ben épült református templomot felrobbantották, a házak 60 %-a megsérült, az egész terület aláaknázott volt. A felszabadulás után a gazdasági életet átszervezték. Földosztás, majd szövetkezetesítés. 1949-re sokan visszaadták a földet, megszervezték az állami gazdaságot. Korszerűsítették az iskolát, óvodát, szolgálati lakások épültek, bölcsőde, diákotthon jött létre. A 60-es évektől a lakosság anyagi gyarapodása jelentős volt. 1990 után megmaradt a két mezőgazdasági nagyüzem, de most bérelt földeket használnak. A község védett építészeti emlékei a 18. században épült, frissen felújított katolikus templom, és a Szentháromság oszlop. |