| Szentendre: Bp.-től északra Duna jobbpartján hegyek koszorújában fekszik, 1888-tól gőzvontatású, 1914-től villanyvasút /HÉV/ köti össze a fővárossal. Lakóinak száma meghaladja a 20 ezret. Területén a rómaiak Ulcisia castra /Farkasvár/ néven erődítést hoztak létre. A VII. századból avar törzsfői sírokból értékes leletek kerültek elő. A honfoglaló magyarok 900-ban szállták meg a Dunántúlt. A falut 1009-ben említi először oklevél. Első virágkora a XIV-XV. században volt, a második a XVIII. századtól tart. Az elpusztult helyet szerbekkel telepítették be 1686 után. Jelentős szőlő és borkultúrát hoztak itt létre és helyi valamint dunai kereskedelemmel foglalkoztak a lakói. Izbég nevű szerb falu, jelenleg egyik kerülete. A barokk kor virágzása számos hangulatos teret és műemléket hagyott hátra a mi korunkra. A II. világháború szerencsére elkerülte, igen keveset károsodott. A Képzőművészeti Főiskola tanárai Réti István vezetésével 1926-tól kezdve művésztelepet hoztak itt létre: Iványi-Grünwald Béla, Pándy Lajos, Ónodi Béla, Bánovszky Miklós, Ámos Imre, Czóbel Béla, Deli Antal, Kmetty János, Vajda Lajos, Barcsay Jenő stb. alkotott a városban. Országos jelentőségű a Szabadtéri Néprajzi Muzeum /Skanzen/, a római kőtár. Múzeumai: Ámos Imre-Anna Margit, Barcsay, Boromissza Tibor, Czóbel Béla, Kerényi, Kmetty, Kovács Margit, Vajda Lajos, Ferenczy Károly stb. Híres rendezvények a városban a Szent Iván napi búcsú /jún. 24/ és a szerb búcsú /aug. 19/. A Szentendrei Nyár keretében a Fő téri Teátrum szabadtéri előadásai a barokk miliőben országos esemény számba mennek. |