A Kálvária-hegyi bronzkori földvár, de újkőkori, rézkori leletek is bizonyítják, hogy már igen régen lakták. Első okleveles említése 1233-ból ismert. A település nevét sós vizű forrásáról kapta. A XIII-XV. században többen is birtokolták. A török alatt mindkét részre adóztak. A falu 1686 táján elnéptelenedett - később rácok telepedtek ide - őket 1746 táján elűzték, helyükre szlovákok jöttek. Barokk katolikus templomát 1773-ban szentelték fel. 1945-ben meghozott kormányhatározat után csatolták át a települést Fejér megyéből Pest megyébe. Lakóinak száma több mint két és félezer. Infrastruktúrája fejlődik. Jól faragható fehér mészköve ma is keresett építőanyag. |