| Nagymaros: A falut 1257-ben említi oklevél legelőször. A király vásárolta meg 1285-ben, hogy a visegrádi vár környékén összegyűlt telepeseket itt helyezze el. Róbert Károly 1324-ben városi kiváltságokat adományozott a településnek, melyet német lakói Neustadtnak is hívtak. A Szent Mihály hegy oldalában középkori barlangkolostor üregei, fülkéi és épületrészei maradtak fenn. A római katolikus templom gótikus stílusban épült a XIV-XV. század fordulóján, a plébánia 1772-ben, a Kálvária-kápolna 1773-ban és a Szent Rókus-kápolna 1779-ben épült. Kittenberger Kálmán, Afrika-kutató, állattani gyüjtő és író, itt telepedett le, házában halála után vadászati gyűjtemény-kiállítást rendeztek be, melynek értékei megtekinthetők. A községben több üdülő, szálló, magánpanzió, vendégváró magánház is akad. A települést Visegráddal menetrend szerint közlekedő nagy komp köti össze. Ezen az oldalon innen folytatódik az európai kék jelzés, a piros jelzésen Kóspallagra, a sárga jelzésen a Remete-barlang és Zebegény felé kirándulhatunk. Törökmező földtani érdekessége a 30-40 hektáros lajtamészkő, mely 10-30 m vastagságban fedi a területet. Növénytani érdekesség a közelében lévő szelídgesztenyés, mely állítólag Anjou-királyaink idejéből származik, a hétvégi telkesítés következtében egyre inkább magánkézbe került. |