| Közel 50 ezer lakosával Pest megye, egyben Budapest környékének legnagyobb agglomerációs települése. A neandervölgyi típusú ősember feltárt vadásztábora, bronzkori földvára, a római út bizonyítják, hogy területe igen régen lakott hely. A honfoglalást követően több falu is volt itt, de tartósan lakott csak a mai ófalu lett. Földjét az Árpád-házi királyok alatt többen is birtokolták: erdőőrök, fegyverhordozók, a Berki család és az ócsai apát. A mai érdligeti részen Mátyás király kastélyt épített (Kutyavár). Érd neve oklevélben először 1243-ból ismert (Erdu). A falu első nagybirtokosa Sárkány András pozsonyi főkapitány, országbíró volt, aki a mohácsi csatában vesztette életét. 1526 júliusában II. Lajos itt kelt át a Csepel szigetre feleségétől elbúcsúzni. Erre emlékeztet az 1926-ban felállított Lajos-emlékmű. A XVI. században a török úr, az új birtokos Hamzsa bég palánkvárat és szerájt (palotát) emelt itt. Később a törökök dzsámit is építettek - minaretje ma is látható. A XVII. század végén a törökök mellé horvátok és szerbek, majd később németek és szlovákok települtek a faluba. A sárkány családtól az Illésházyak birtokába került a falu, később a Sina báróké (XIX. század) lett. Ők építették át neoreneszánsz stílusban az Illésházy kastélyt, amely a katolikus egyház tulajdonába jutva a KALOT népfőiskolák központja volt - az épület 1945-ben megsérült és utána elpusztult. Érd 1772-ben mezőváros lett, az 1838-as árvíz erősen pusztította, ez után épült fel az Újfalu-i rész. Az 1930-as években területén nagy parcellázások voltak. Parkváros ekkor született. 1979 óta város. Kerületeiben számos műemlék található. Területén ritka földtani képződmények, növények, régi erdők megmaradt védett facsoportjai tanulmányozhatók. 1983 óta a város központjában működik a Magyar Földrajzi Múzeum. A város infrastruktúrája erőteljesen fejlődik - tömegközlekedése a fővárossal jó. |