| Újkőkori, réz- és bronzkori leletek tanúsítják, hogy már több mint ötezer évvel
ezelőtt is lakták területét. A honfoglaláskor a fejedelmi törzs népei szálltak itt
meg. Neve a cigle, cegle (fűzfa jelentésű) főnév - d képzős származéka.
Ismert írás először 1290-ben említi. Korán, 1364-ben mezőváros lett. A XVIII.
század végéig az óbudai klarisszák a földesurai. Mivel fal nem vette körül a
tatároktól, törököktől és a rácoktól sokat szenvedett. Lakói mindannyiszor
újjáépítették városukat - igaz nem tartós építőanyagból, mert ilyen nem található
közelében. Ezért is nincsenek régi műemlékei, csak a múlt századi klasszicista
romantikus és eklektikus stílus jegyeit őrzik magán és középületei. A reformáció
korán, a XVI. század közepén tért hódított itt századokon át meghatározva az
itt lakók életét. 1834-ben tűzvész pusztította. A város fejlődése a múlt század
közepétől felgyorsult. A második, az 1847-ben megnyitott Pest-Szolnok-i
vasútvonal már érinti. Híres alföldi toborzóútját Kossuth itt kezdte 1848.
szeptember 24-én. Önálló helyi ipara, szőlő és gyümölcskultúrája, és az ezek
megerősödését segítő pénzintézeti hálózata gyorsan felépült - ezzel
párhuzamosan iskolavárossá is fejlődött. A második világháborúban, mivel
vasúti csomópont is, sokat szenvedett a bombázásoktól. A híres ceglédi
Református Nagytemplom Hild József tervei alapján 1871-re készült el, a
katolikus templomot 1827-ben szentelték fel, az evangélikusokét 1896-ban. A
ma közel negyvenezer lakónak otthont adó város változatlanul betölti a környék
igazgatási, gazdasági és kulturális központjának szerepét. Infrastruktúrája jó, az
elmúlt években erőteljesen fejlődik, modernizálódik. Napjainkban alakul át
valamennyi gazdasági ágazata. Az átalakuláshoz szükséges feltételeket a város
igyekszik megteremteni. |