| Nagy határral bíró alföldi település, ötezer évvel ezelőtt már ember lakta. Lakóinak száma több, mint tizenötezer. Területén egykor még két község állott: Mikelaka és Vadaegyháza. Először az 1332-es pápai tizedjegyzék említi. A XV. században a Vezsenyi-család, majd Magyar Balázsa, leánya Magyar Begina és annak férje Kinizsi Pál, később Werbőczy István a földesura. A török kor végére elnéptelenedett. Az újratelepülőknek Rákóczi 1703-ban oltalomlevelet adott. Mária Teréziától 1748-ban mezővárosi jogot kapott. Földbirtokosai közül többen építettek itt kastélyt, kúriát a XVIII. és a XIX. században - ezek ma műemlékek. A régi csúcsíves templom - amelyet a XVII. században a reformátusok használták - leégett, a mai 1757-ben épült. A reformátusok ugyancsak elpusztult templomuk helyére kőtemplomot 1786-ban építettek. A mileniumi években emelték a polgári iskola és a városháza épületét. 1880-1950 között járási székhely. Múzeuma, iskolái, köztük az ország első falusi zeneiskolája, sportcsarnokai, intézményei, az új utakat kereső mezőgazdasága, ipara és kereskedelme révén 1993.január 1-én újra városi rangot kapott. |