| A XIV. század közepén az Aba-nemzetség Rhédey ágának birtoka volt. Az oklevelek tanúsága szerint 1484-ben is ezen család volt a földesura. A XVI. század közepén, feltehetően a török portyázások miatt teljesen elnéptelenedett, az 1548-as vármegyei összeírásban már nem is szerepelt. A faluba a hódoltság után, a XVIII. század elején szlovákok települtek a Felvidékről, Zólyom vármegyéből. A falu evangélikus temploma a XVIII. század végén épült: falán helyezték el Veres Pálné emléktábláját, aki a hazai nőnevelés úttörője volt. (Madách Imre róla mintázta Az ember tragédiájának Éváját.) A község közigazgatási területén feküdt a középkorban Uzsa falu, aminek első írásos említése 1246-ból származik. A Vanyarcon működő Rozmaring Hagyományőrző Együttes országos hírű. A falu határában a helyi mezőgazdasági szövetkezet gazdálkodik, mintegy 1700 hektáron; a legfontosabb ágazat az állattenyésztés. A községnek 12 ezer kötetes könyvtára van. A helyi idegenforgalom fejlesztésére a polgármesteri hivatal tetőterében 20 ágyas turistaszállót alakíttatott ki az önkormányzat. |