| A község első írásos említése 1221-ből származik, – nevét akkor Cazar-nak írták. 1384-ben az esztergomi érsekség tizedfizető községei között szerepelt. A falut gazdálkodó és fakitermeléssel foglalkozó jobbágyok lakták. Kazár nevét – a ma hozzá tartozó Szőröspusztával együtt – 1406-ban is említették az oklevelek: akkor Zsigmond király a budai Szent Zsigmond prépostságnak adományozta. A környékbeli kőszénbányák feltárása a XIX. század második felében megváltoztatta a falu képét: bányászcsaládok települtek ide, és létrejött a máig "telep"-nek nevezett rész. 1920-ban nyitották meg a község mellett az első tárnát. A XIX. század második felében majd' fél évszázadon keresztül a faluban élt Szabó István plébános, Homérosz műveinek magyarra fordítója. A tudós papnak szobrot állítottak a plébánia kertjében. Híres a színpompás kazári népviselet is. Erre alapozva augusztus 20-ikán évről-évre búcsút és folklórfesztivált rendeznek a községben. Kazáron az óvoda és az általános iskola mellet idősek napközije is működik, van művelődési ház, könyvtár, egészségház és vállalkozók háza is. Mizserfa településrészben szociális otthon található. |