| Ősidőktől fogva lakott a környék, hiszen a közelben kő-, bronz- és honfoglaláskori leletek is előkerültek. A község első ismert birtokosa az Aba-nemzetségből származó Szalánczai Miklós, a Jobbágyi család őse volt. 1344-ben kapott e helységre szabad ispánságot. 1424-ben Tari Lőrinc és fia, Rupert kapták adományként Zsigmond királytól. 1465-ben Tari György Guthi Országh Mihálynak zálogosította el. A község római katolikus plébániája 1332-ben már fennállt. A török hódoltság idején a templom elpusztult, de már 1693-ban helyreállították, s 1789-ben bővítették. A plébánia épülete 1818-ban, a klasszicista Sréter-kúria 1821-ben épült. 1808 és 1810 között a településen élt Fáy András író, s itt tevékenykedett egy ideig Mészöly Géza (1844–1887) tájképfestő is. A faluban óvoda, általános iskola, művelődési ház, három könyvtár, faluház, gyógyszertár, idősek klubja és koncertterem is található. A környék adottságai alkalmasak a mezőgazdasági termelésre és jelentős a helyi szőlőművelés is. A Mátra- és Cserhát-hegység közé települt faluban jövője van a falusi vendéglátásnak is. A község fölé magasodó Nagy-Hársas-hegy természetvédelmi terület. |