| Az oklevelek 1285-ben említették először a települést, akkor Huntfi Demeter birtokaként. A falu később Drégely várához tartozott. 1375-ben a Baloghy család birtokaként szerepelt a feljegyzésekben, más ipolymenti falvakkal együtt. 1492-ben Szobi Mihály volt a falu földesura. 1498-ban feljegyezték, hogy a nagyoroszi királyi jobbágyok Ipolyvecén garázdálkodtak, sok kárt okozva. A török kiűzése után a Koháryak lettek a földesurai, akiktől a Coburg hercegek örökölték. A folyó egykori árterületén ma már nagyrészt szántóföldi művelés és legeltetés folyik, de néhány helyen fennmaradtak a bokorfüzesek és egy-két égerliget is. A legértékesebb területrészek természetvédelmi oltalom alatt állnak, bár a természeti környezet nagy részét tönkretette az Ipoly szabályozása. A településen római katolikus és evangélikus templom is van. A község határában a bogyósgyümölcs, főleg a szamóca termelés igen jelentős. A községnek óvodája, iskolája, könyvtára és művelődési háza van. |