A Kacsics-nemzetség ősi birtoka volt a környék. A család Illés ágának tagjai a tatárjárást után, a XIII. század közepén kezdték el építtetni a község fölé magasodó erődítmény öregtornyát. A várat Károly Róbert Hollókőt 1313-ban Szécsényi Tamás vajdának adományozta; ebből az időszakból származik a vár első írásos említése is, "castrum Hollokew" alakban. 1552-ben Ali budai basa különösebb ellenállás nélkül foglalhatta el. Ezek után a vár és a falu a szécsényi szandzsák része lett. A környék véglegesen csak 1683-ban szabadult meg a török iga alól. A falu templomát először egy 1342-ben kelt oklevél említette, s a mai Pusztatemplom-dűlőben állt; a ma is látható fatornyos templom 1889-ben épült. A hollókői ófalu 1987-től szerepel az UNESCO Világörökségek listáján: az itt álló, 65 védett lakóház az 1909-es tűzvész után épült. A házak kontyolt nyeregtetővel, kőalapra, gyakran alápincézve, faoszlopos, deszkamellvédes hambitussal, azaz tornáccal készültek. A védelem nemcsak a palóc házakra, a templomra és a várra vonatkozik, hanem a tájképileg jelentős hagyásfás legelőre és a kisparcellás szőlőhegyre is. A híres hollókői népviselet a mai napig fennmaradt. A látnivalóknak köszönhetően a falu idegenforgalma jelentős. |