Etes
RégióÉszak-Magyarország
MegyeNógrád
KistérségSalgótarjáni
Irányítószám3136
KSH kód15370
Népesség1435 fő
Terület1580 m2
Népsűrűség90.8 fő/km2
A szájhagyomány szerint az Etes név az "etess" felszólításból származik, ami az erre járó fuvarosoknak szólt, hogy etessék meg igavonó állataikat. Más feltevés alapján királyi kutyapecérek éltek itt, s az "ebes" szó módosulása. Zách Felicián 1330-as visegrádi merénylete után, 1332-ben Károly Róbert ezt a birtokot is Ákos nembeli Cselenfiaknak adományozta. Az idő tájt négy önálló település volt a mai Etes közigazgatási területén. 1448 és '81 között a Karancssághi Sághyak birtokolták a környéket. II. Lajos 1517-ben a birtokot Szobi Mihálynak és Werbőczy Istvánnak adományozta. 1548-ban Balassa Zsigmond volt a falu birtokosa. Az Etes mai területén egykor fennálló falvak lakói 1554-ben a töröknek adóztak, de a hadátvonulások miatt mind elnéptelenedett. A falu mai római katolikus temploma 1826-ban épült. A falu határában valaha két kőszénbánya is volt. A községben óvoda és nyolcosztályos általános iskola, művelődési ház is működik. A község közelében egy hét hektáros bányató is található.