| A Bükk északi részén, Egertől 25 km-re északra található a csaknem 2000 lakosú község. Közúton és vasúton is elérhető. A Füzesabony-Putnoki vonalon saját megállóval rendelkezik. Területe a Bükki Nemzeti Park része. Kastélyparkja és az út menti hársfasora védett. Ősidők óta lakott terület. Az Istállóskői barlang paleolit és neolit leleteit nemzetközi viszonylatban is számon tartják. Az i.e. V-VI. századtól megfordultak itt szkíták, kelták, szlovákok, vandálok és avarok. 1337-ben Worad, 1373-ban Ziluaswarad néven említik. A településnek kevés és rossz minőségű szántója volt, ezért lakói az „erdőből" éltek. A XVIII. században a Szalajka-völgyben működő hamuzsírfőző látta el az üveghutát. Keglevich Ádám vasfinomító és kovácsoló hámort hozott létre, megnyitották a Horotna-völgyi vasércbányát és létrehoztak egy vasolvasztót, keménycserép-gyár, kőbánya és téglaégető is működött a faluban. 1952 óta foglalkoznak lótenyésztéssel. Szilvásváradnak ma is híres lipicai ménese van. Külterületei a Bálvány, a Csurgó-őrház és a Bánkúti turista menedékház. Csak 1950 óta tartozik Heves megyéhez. Református többségű lakossága 1825 körül építtette Pavollini Ferenc tervei szerint a ma is álló klasszicista stílusú körtemplomot. A volt Erdődy-, később Pallavicini kastélyt XVIII. századi részletek felhasználásával Ybl Miklós építette 1860 körül, ma műemlék. Említést érdemel a paplak és a templom melletti harangláb. A Horotna völgyben láthatjuk a szabadtéri Erdei Múzeumot az erdőművelés és erdőhasználat hagyományairól. A Szalajka-völgyi Erdészeti Múzeum is az erdőgazdálkodással foglalkozik. A település 300 millió éves történetét mutatja az 1880-ban épült Orbán-házban nyílt kiállítóhely a Bükk Természeti Képei című kiállításán. A lipicai méneshez kapcsolódó látványosság a ménesistálló, valamint A lipicai ló története című kiállítás. A híres Fátyol-vízesésig erdei vasút vezet, onnan a faluig a festői Szalajka-völgyben vezet az út érintve a pisztrángos tavakat. A település idegenforgalmi kultúrája nemzetközi igényeknek is megfelelő. |