| Gyöngyöstől 4 km-re északra, a Dél-Mátrában találjuk a települést. 1903-ig Solymos volt a neve a ma több, mint 3200 lelket számláló falunak. Közúton közelíthető meg, a gyöngyösi vasútállomás esik hozzá a legközelebb. Nevének korai alakjai: Solumus, Solimus. 1212-ben, II. Endre adománylevelében említik először. Történelme során nagyrészt az egri püspökséghez tartozott. Már a XIV. században a birtok tekintélyes részét adta a szőlő. Ősi mesterségeik közül említhető a molnárkalács sütése és az erdő közelsége miatt a fafaragás. Fakanalakat, lapátokat, fogasokat faragtak. A lakosság megélhetésének biztosításához egyéb tevékenységeket is folytatott. Ezek az erdő- és fakitermelés, vasútüzemi munkák, kőbányászat, kőfaragás. Lakossága a tetszetős és sokszínű népviseletű palócok nagy családjához tartozik. A falu nevezetességei közé tartozik az 1400 táján épült temploma. Különösen figyelemre méltó a templom terméskőből épült késői Árpád-kori gótikus tornya. A templommal egy időben épült a plébániaház. Említhető még az általános iskola épülete, amely 1783-ban épült késő barokk stílusban. Természeti ritkaság a vulkáni dagadókúp, a 388 m magas Kis-hegy. A Nagypatak mentén fekvő település kedvező adottságai révén az aktív pihenés, a vadászat, a turizmus gazdag lehetőségeit biztosítja. Újabb lehetőségeket biztosíthat az itt élőknek a beinduló falusi turizmus, a falusi vendéglátás. Szeptemberenként itt rendezik meg a „Solymosi szüretet". |