| Létavértes az 1970.július 1-ig önálló Nagyléta és Vértes községek egyesítésével jött létre. Lakosságának száma 7160 fő. Első írásos említése csak a XIII.században fordul elő, de véletlenszerű leletek tanúsága szerint környéke már a csiszolt kőkorszakban lakott hely volt. Atelepűlés az évszázadok során sokat szenvedett, több alkalommal csaknem teljesen elpusztult. Lakóinak azonban mindig volt ereje az újrakezdéshez. Nagyléta 1712-1871 között mezővárosi rangot viselt. Itt élt az Irinyi család: Irinyi János, a zajtalanul gyulladó gyufa feltalálója és Irinyi József, a Márciusi Ifjak Jeles alakja, a neves gazdatiszt, idősebb Irinyi János fiai. A trianoni szerződéssel a lakossá elveszítette termőföldjének 40%-át, megszakadt nagyváradi orientáltsága. 1920-1955 között volt járási székhely is. Itt látható az ország, élővíz fölé épített Vízivágóhídja. A szölőskertek pajtái a népi építészet látványos emlékei. A zártkert Tájházában a szőlőművelés és borászat hagyományos eszközei láthatók. Figyelemre méltó a nagylétai görög katolikus templom szokatlan elrendezésü ikonosztázia, a város főterén az I.-II.Világháború áldozatainak emlékműve. A település északi részén természetvédelmi terület van (“Egyhajúvirág”), ahol gyalogos és lovastúrákat, lovaglást, szálláshelyet is kínálnak a PIREMON Pihenőközpontban, a Kertek-Erdők-Ligetek Egyesület Liget-farmján. A következetes fejlesztés erdményeként a város jól kiépült infrastruktúrával rendelkezik. Számos intézménye térségi feladatokat lát el. Létavértes a központja, “Erdőspusztai önkormányzatok Településeinek Társulásá”-nak. A városi címet 1996. július 1-től kapta |