A Velencei-hegység kis faluja a Velencei-tó északi partján, annak üdülőövezetében. Első okleveles említése a XV. századból ismert. Ekkor a székesfehérvári káptalan birtoka. Lakott hely a XVI-XVII. században is. A falu első pecsétnyomója 1623-ból ismert. Lakói döntő többségükben református magyarok, gabona- és bortermeléssel foglalkoztak. 1848. szeptember 28-án a sukorói református templomban megtartott haditanácskozáson a honvédsereg vezetői a Jellasiccsal megvívandó ütközet mellett foglaltak állsát. Lakóházai közül több védett és műemlék jellegű. Tájháza a paraszti életmód és a hálaszat számos eszközét, tárgyát őrzi. |