| A város legkorábbi régészeti leletei a neolitikum kései szakaszának idejéből valók. Legnevezetesebb régészeti lelőhelye a bronzkori földvár (a kislóki határban). A római korát szoboregyüttesek, temetők idézik. A várostól keletre honfoglaláskori sírokat tártak fel. A Bogárd helységnév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynévnek a bogár főnév az alapszava. A Sár- előtag a Sárvíz mellékére utal. Az írott forrásokban a XIV. századtól szerepel. Szűz Máriáról elnevezett plébánia-temploma II. Plus pápától búcsúengedélyt kapott. A török hódoltság időszakában - a XVII. század első felében - rácok is megtelepedtek, majd a XVIII. századtól nemesi közbirtokosok népesítették be. Közöttük a Mányoki, a Dörögdy, a Huszár, a Mészöly, a Pázmándi, a Sigray családok. Sárbogárd szülötte Mészöly Géza festőművész. A XIX. század második felétől járási székhely, jelentős vasúti csomópont. A XX. század első negyedétől oktatási körzetközpont, s néhány esztendeig még tanítóképző intézetnek is otthont adott. A XIX. század közepétől 1872-ig mezőváros. 1986-től város. Több önálló települést is területéhez csatoltak (Sárszentmiklós, Pusztaegres). Népessége meghaladja a 13 ezer főt. |