| Fejér megye kialakulása a magyar államalapítás korába vezethető vissza. A Szent István létrehozta királyi vármegyeszervezet egyik legkorábbi közigazgatási egysége. Az első általunk ismert okleveles említése 1009-ből származik. A királyi vármegye-szervezet a XIII. század második felében átadta helyét a nemesi vármegyének. A magyar középkor korai évszázadaiban Fehér megye magába foglalta a Duna-Tisza-közének egy részét is. Fontos szárazföldi és vízi útvonalak szelték át területét. A megyeszékhely, Székesfehérvár, a középkori magyar állam szervezetében kiemelkedő szerepet töltött be, az uralkodók koronázó és temetkező székhelye a XVI. század közepéig.
A megye településeinek történetében a török megszállás közel másfél évszázada törést okozott. Falvak sora néptelenedett el, Székesfehérvár népessége csökkent, középkori épületei elpusztultak. Székesfehérvár 1688. május 19-én szabadult fel a török uralma alól. A XVII. század végén jelentős újjászervező munka vette kezdetét. A központi hatalom és a megyébe települt arisztokrácia vezetésével megkezdődött a falvak benépesítése. Újjászervezték a megyei közigazgatást (1692), s Székesfehérvár is visszakapta szabad királyi városi jogait (1703). Többnemzetiségűvé vált a régió: nyugatról német ajkúak, északról szlovákok, délről szerbek és horvátok telepedtek meg a városban és a falvakban. Gazdasági és kulturális fellendülés vette kezdetét, a megye déli, sík vidékén a gabonatermelés és az állattartás, az északi, hegyvidéki területeken az erdő- és szőlőművelés jutott meghatározó szerephez. Kialakultak a helyi gazdasági, kereskedelmi központok, a XVIII. század közepétől a fontos szárazföldi és vízi útvonalak mellett levő településekből 15 mezővárossá fejlődött. Közülük a jelentősebbek. Mór, Bodajk, Csákvár, Bicske, Dunapentele, Ercsi, Adony, Lovasberény, Káloz, Martonvásár, Sárbogárd.
A XIX. század közepétől kialakuló polgári társadalom tovább bővítette a megye gazdasági, kulturális szerepét. Ipartelepek, pénzintézetek jöttek létre, az 1860-as évektől a vasút „forradalmasította" a közlekedést. A századfordulóra a megye népessége megközelítette a 250 ezer főt. Fejér megye központi fekvése az országban megmutatkozott hadászati jelentőségében is. A török hódoltság időszakának háborúi, a Rákóczi-szabadságharc hadműveletei, majd az 1848/1849. évi szabadságküzdelem kiemelkedő csatái nem kevés esetben e területen zajlottak. Súlyos megpróbáltatásokat élt át 1944 telén és 1945 tavaszán Fejér megye lakossága. A II. világháború záró szakaszában elszenvedett károk messze meghaladták az országos átlagot. Fejér megye településszerkezetében az utóbbi évtizedekben változások bontakoztak ki. Megyei jogú város lett Székesfehérvár és Dunaújváros. Városi rangot kapott Mór, Bicske, Gárdony, Sárbogárd és Enying. Napjainkban a megye lakosságának létszáma meghaladja a 420 ezer főt. |