| A majd 60 ezer lakosú Duna-parti város ma is nehéziparáról (kohó és vasmű) ismert, 1949 - a város és a kohászati kombinát építése - előtt azonban Dunapentele község (korábban kis mezőváros) állt a területén. Az emberiség őskora óta lakott vidéken a honfoglalás előtt a rómaiak hagytak leginkább nyomot: feltárt városuk és erődjük, Intrcisa maradványait a római kőtár mutatja be. Régészeti, várostörténeti, néprajzi emlékeket az Intercisa Múzeumban állítottak ki. Az Árpád-korban a Szalki-szigeten állt a Szent Pantaleonnak szentelt görög szertartású monostor, melyről a falut is elnevezték, az újkori falu pedig az Árpád-kori birtokos nemzetség (Andornak nem) földvárának környékére telpült. A török hódoltság második felében délszlávok telepedtek meg az elhagyott faluban - a Rác-domb tetején álló, XVIII. században emelt barokk szerb templom (klasszicista toronnyal) őrzi emléküket. Az 1830-as években épült a Fő utcán álló egykori klasszicista kúria. A mai Dunaújváros városhoz illő infrastruktúrával rendelkezik; a pihenést szolgálja uszodája, Duna-parti strandja és parkjai. |