Szegvár
RégióDél-Alföld
MegyeFejér
KistérségSzentesi
Irányítószám6635
KSH kód32489
Népesség4913 fő
Terület8622 m2
Népsűrűség57 fő/km2
A vizek falvának is nevezik a települést, mivel két folyócska, a Kurca és a Kórógy folyik keresztül rajta. Természetes tava is van, a Kórógy tó, amely a falu közepét díszíti sima víztükrével, ligetes partjával. A horgászásra kiválóan alkalmas Landor tó a községtől északnyugatra 4-5 km-re található, A Tisza is a falu határában kanyarog. A Malmi út vezet ki a Holt-Tiszához, mely egy gyönyörű, szabad vízfelülettel rendelkező természeti szépség. Ennek a gazdag vízivilágnak köszönhetően már az újkőkorban (8000 éve - Kőröskultúra) is letelepedett itt az ember. ATűzköves nevű határrészen feltárt, a Tiszai kultúrához tartozó település (6000 éves) vonaldíszes kerámiái európai hírűek, világhírű a Sarlós Isten szobra, mely férfi alakban ábrázolt istenség. Ettől kezdve folyamatosan lakott hely: éltek itt emberek a rézkorban, bronzkorban, a népvándorlás korában. Hatalmas szarmata és avar temetőt tártak fel a régészek. A honfoglalást követő évszázadokban Zeegh (Zeg, Zegh, Szeg) néven létrejött faluban a 16. sz. elején Dóczy János volt a földesúr, János király kamarása, aki egy castellumot építtetett a Kurca partjára. Erről a megerősített udvarházról kaphatta nevét a település.A 80 éves török megszállás után, 1722-ben Gróf Károlyi Sándor vásárolta meg az akkor lakatlan szegi pusztát. Kastélyt építtetett a Dóczy-udvarház romjaira, telepeseket hozatott felvidéki birtokairól. 1727, december 22-én adózó falunak iktatta be Szegvárt a vármegyei nemesi közgyűlés. 1776-tól 1883-ig Csongrád vármegye székhelye a település. Jelenleg üres a szépen felújított barokk műemlék vármegyeház. A nagy múlttal rendelkező Szegvár igen gazdag népi építészeti emlékekben és hagyományokban. A néprajzi és helytörténeti emlékeket a Falumúzeumban és a népi ipari műemlék szélmalomban tekintheti meg az érdeklődő. A nyugodt pihenésre, horgászásra, lovaglásra, csónakázásra vágyó látogatókat olcsó falusi szálláshelyek várják.