| A Galyaság belsejében egy kis medenceszerű völgyben meghúzódó falucska. A zsákutcás helységet egy keskeny „egysávos" út köti össze Perkupán keresztül a 27.sz. úttal. Mindössze napi két buszjáratpár közlekedik Perkupáról.
A hajdan jól ismert, borairól, szőlőhegyeiről híres települést ma az őslakosság lassú eltűnése jellemzi.
A honfoglalás első hulláma nem érinti ezt a területet, csak a Tornai királyi várispánság megalakítása után, a 13.sz-ban válik állandóan lakottá. Sokáig a Thekus család Színi ága volt a birtokos, míg a Mohács utáni zűrzavarban a Bebek família teszi rá a kezét.
1559-ben a török portyázók végigsarcolják a környező falvakkal együtt, majd hódoltsági terület. A 16.sz-tól földesurai gyakran változnak. A harcokban bővelkedő idők során sem néptelenedik el, de nem is fejlődik. A mai kőtemplom helyén a 17.sz. végén fatemplomot építenek a reformata hitet vallók. Az 1833-as összeírás szerint 485 lakosa van a falunak, határában kiterjedt szőlő ültetvények. A fejlődő falu sorsát a 19.sz. végi filoxéra pecsételi meg. Megindul a nagyarányú elvándorlás, mely napjainkig tart.
Az utóbbi időben egyre inkább az üdülőfalu jelleg dominál. Egyre több házat vesznek meg városi emberek. A településen több - hosszú távú - turistaút halad át. |