| Kisközség a Szalonnai-hegység északi lábánál, a Juhász-patak völgyében. Rendszeres autóbuszjárat csak Bódvaszilassal köti össze, ahol vasútállomás is van.
A terület az őskortól lakott: a feltárt leletek korai fém- és vasművességről tanúskodnak. Oklevél a községet először 1283-ban említi. Középkori lakói valószínűleg hospesek - dél-németországi vagy cseh eredetű bányászok lehettek, akik a Esztramos vasércének kitermelésével foglalkoztak. Az első templom a 12.sz-ban épült román stílusban Szent András tiszteletére, aki abban az időben a bányászok védőszentje volt. A meredek sziklaszirten álló kis templom Magyarországon egyedüliként kettős szentéllyel épült.
A település a 15.sz-ig királyi birtok, majd Szádvár részeként a Bebekek kezére került. A török időkben elnéptelenedett falut új földesura, az Eszterházy család telepítette be szlovákokkal. Újból bányásszák a vasércet is, mely századunkig tart.
Érdekes látnivaló az említett templom 13-14.sz-i falképeivel, barokk berendezésével, Szádvár kápolnájából származó mellékoltárával. A közeli Esztramos-hegy érdekes növényi ritkaságokkal és több barlanggal is rendelkezik. |