| Nagyközség a megye keleti részén a Harangod nevű kistáj déli pereme és a szeszélyes Takta-patak között.
Állomása van a Miskolc-Szerencs vasúti fővonalon. Helyközi autóbuszjárat nem érinti, viszont megoldott a helyi közlekedés a vasútállomástól. Környezetével csak másodrendű utak kötik össze.
A környéken neolit-, réz-, és bronzkori települések nyomait tárták fel a régészek. A honfoglalás után a magyarok letelepednek itt, melyet bizonyít a feltárt 11.sz-i temető. Első írásos említése 1219-ből származik, Luch formában. Ekkor a rév és a vámhely a váci püspöké. A fontos kikötőben rakták szekerekre a máramarosi sót és egyéb árukat továbbszállítás céljából. A felvonuló tatárok felégetik, lakosságát leöldösik. 1251-ben IV. Béla az egri püspökségnek adományozza. 1373-tól a Czudaroké, kihalásuk után a Rozgonyiaké, majd 1492-ben Beatrix királyné a Monaky családnak adományozza a falut.
1567-ben a török elpusztítja, majd adózó község. 1642-ben I. Rákóczi György az itteni hajdúknak szabadalomlevelet ad.
A reformáció hamar elterjed, s 1600 körül már templomot is építenek a 15.sz-i istenháza alapjainak felhasználásával. A Rákóczi szabadságharcban sok hajdú vesz részt. A bukás után kincstári birtok, majd több földesúr váltja egymást. 1849-ben a cári csapatok megsarcolják. 1858-60 között megépül a vasút, mely a további fejlődést jelentősen segítette.
A településen magas a cigányság aránya. |