| A megye déli részén, a Dél-Borsod nevű kistájon Mezőcsát szomszédságában található jelentős lélekszámú település. A falu határában komp üzemel a Tiszán.
A környéken bronzkori leletek és népvándorlás kori emlékek kerültek a felszínre. A honfoglaló magyarok megtelepedtek a vidéken, majd az Aba nemzetségből származó Péter ispán a 11.sz. derekén Benedek-rendi monostort is építtetett, mely a 13.sz-ban pusztult el.
Első fennmaradt írásos emléke az 1332-es pápai tizedjegyzékben található, mint egyházzal (templommal) rendelkező helység. A területet birtokló családok gyakran váltakoztak. Leghatalmasabb földesura Brankovics György rác fejedelem, akit Hunyadi János is megerősített birtokaiban. A révvel és kiterjedt földterülettel rendelkező települést sokan szerették volna megszerezni. 1464-ben a diósgyőri várnagy erőszakkal elfoglalta és a várbirtokhoz csatolta.
A reformáció hamar elterjedt, de önálló egyháza csak 1591-től működik. A török időkben mint hódoltsági terület előbb Hatvanba, majd Egerbe fizeti a kialkudott adót. A megritkult lakosság pótlása a 18.sz. közepén történt meg. A mocsárvilág visszaszorításával indult meg a jelentősebb földművelés. Érdekes látnivaló a Petőfi utcában az 1823-ban épült népi lakóház és a múltszázadi iskolaépületen berendezett Iskola- és Községtörténeti Gyűjtemény. |