| A megye déli peremén a Tisza valamikori árterén, a Mezőségi Tájvédelmi Körzet mentén települt falu. Rendszeres autóbuszjáratok kötik össze Mezőcsáttal, Mezőkövesddel.
A falu határában őskori telep maradványait tárták fel. Egy 1150 körüli oklevél már említi a települést, Durugma néven. A honfoglalás után az Örsur nemzetség tagjai telepednek le a vidéken. Az 1332-es tizedjegyzék alapján már állott a Szent Mihály tiszteletére szentelt egyháza. A gyakran változó és sokat pereskedő birtokosok közül kiemelkednek a község után magukat Dorogmainak nevező család, majd a Tiboldok, akik a középkori templomot is építették.
A török idők hódoltsága a hadvonulások és a gyakori pusztító árvizek többször elnéptelenítették a helységet. Az 1680.évi áradat a kőtemplomot romba döntötte. Ezt követően védettebb helyen épül újjá a falu.
A reformáció hamar elterjedt, de önálló egyháza csak 1622-től létezett. Mai templomukat a 18.sz. második felében építették, barokk stílusban. |