| Piciny község a Galyaság déli peremén a Rét-patak egy kis oldalvölgyében, melyet északról a Teresztenyi-fennsík véd. A zsákutcás települést autóbuszjárat köti össze Perkupával.
Neve ószláv eredetű, magyarul nádast jelent. V. István az akkor még lakatlan területet a Katiz nembeli Mokud fiainak adományozta 1272-ben. A 14.sz-ban a Tornai nemzetségből származó Széni család birtokolja. Az 1427-es összeírás szerint mindössze 2 adózó portája volt. A törökdúlások az amúgy sem nagyszámú lakosságot teljesen elpusztították, sokáig lakatlan hely volt. A 18.sz-ban református magyarokkal települt be, akik felújították a festői környezetben lévő templomot.
A Galya-erdő déli lábánál fakadó igen bővizű karsztforrás ellátta vízzel a falut, s mellette malmot is hajtott, mely még századunk elején is működött. A terület fekvése, a hegyek védelmében kialakult klíma kedvez a gyümölcs- és szőlőtermesztésnek. Már a középkorban is ismert volt szőlőművelése és jó bora. Sajnos a filoxéra ezt a területet sem kímélte.
Érdemes felkeresni a fallal körülvett református templomot s a régi református temető faragott fejfáit. |