A Taktaköz sík, valamikor mocsaras területének ÉNy-i peremén, a Takta-patak mentén elhelyezkedő jelentős lélekszámú település. Megállója van a Miskolc-Szerencs vasúti fővonalon, valamint autóbusz összeköttetése a közeli Szerencs városával.
A falu az Árpádok idején, 1100 körül keletkezett. A 14.sz-ban a helységnek sáncokkal megerősített, a Takta által is védett földvára volt, melyet a patakról Takta-földvárnak neveztek. Az évszázadok viharai több esetben pusztították a falut: először a tatárok a 13.sz-ban, majd 1567-ben a török égeti fel. A megmenekült jobbágyok újból felépítik, s 1620-ban már ismét lakott hely. A Rákóczi szabadságharcban sokan részt vesznek, ezért a császáriak állnak bosszút. A puszta helyet 1717 körül újból benépesítik távoli telepesekkel az új birtokosok: a király és az Andrássy család. A község sok lakója csatlakozott az 1848-49-es eseményekhez, melynek újból megtorlás lett az eredménye. Ezt fokozta az 1831-es és 1855-ös kolera.
A vasút megépülte után sokan ingáztak Miskolcra, Szerencsre dolgozni, így a falu lakossága számottevően nem változott az utóbbi évtizedekben. A község református templomát 1794-1802 között építették, a Zábrádszky kúria 1820 körül készült el. |