| Kazincbarcikától pár km-re, a Szuha-patak alsó szakaszán, a sűrűn elhelyezkedő bányászfalvak egyike. Állomása van a rudabányai vasúti szárnyvonalon, s rendszeres buszjáratok kötik össze Kazincbarcikával.
A község határában vaskori település nyomaira bukkantak a régészek. Oklevelek először 1317-ben említik Karlou alakban. E században már jelentős hely, hisz 1356-ban itt tartották Borsod vármegye nemesi gyűlését. A 15.sz-ban Sajókazával együtt vámszedőhely. A Sajón malma is volt, melyet kallózásra (gyapjúszövet tömörítésére) használtak. Innen a település neve: Kalló - Kálló. Ekkor a település nem a mai helyén, hanem a Sajó közelében létezett.
1555-ben a török támadása során leégett a falu, majd pestis pusztította a maradék lakosságot. A hely pusztává vált. A később újratelepülő község nem a régi, áradások veszélyeztette helyen jött létre, hanem a Szuha-patak közelében. A korábban református helység új lakói nagyrészt görög katolikus ruszinok lettek.
A kisközség fellendülése a múlt század végén kezdődött, a szénbányák megnyitásával. |