| A megye Ny-i peremén a Bükkalja lankás dombjai között, a Kánya-patak völgyében található népes község. Rendszeres autóbuszjárat csak Mezőkövesddel köti össze.
A község a 13.sz-ban két részből állt: Egyházasszomolyát 1269-ben, Sárszomolyát 1275-ben említi oklevél.
A 13.sz-ban épült román, majd gótikus stílusú templomát a múlt század végén lebontották, egyes részeit múzeumba szállították.
A faluban - a többi bükkaljai településhez hasonlóan - szintén találhatók tufába vájt barlanglakások azzal az eltéréssel, hogy itt módosabb parasztok is lakták e barlangokat. A falu közelében található a szomolyai Nagy-kaptárkő, a Bükkalja legnagyobb tufakúpja. Elnevezése onnan származik, hogy a 9-14.sz. között méhészkedésre használták.
A törökök a községet feldúlták, és adófizetésre kötelezték. Földrajzi helyzete alapján azonban sem a pogány sem kuruc kor harcai nem okoztak komoly kárt a településen.
Már a középkorban is híres volt szőlőművelése, borai messzi tájakra is eljutottak. A múlt századi filoxéra elpusztította az ültetvényeket. Az utóbbi évtizedekben egyre inkább visszanyeri az itt termelt bor a korábbi hírét. A szőlő mellett nagy hagyományokra tekint vissza a gyümölcstermesztés. Országszerte híres a szomolyai rövidszárú feketecseresznye. |