| Kisközség a Galyaság déli részén, a Rét-patak völgyében. A település a 27.sz útról gyenge minőségű bekötőúton érhető el. Rendszeres autóbuszjárat Rudabányával és Perkupával köti össze, várossal nincs közvetlen kapcsolata.
A község neve alapján a kora középkorban királyi szolgálónépek lakták, akik egyrészt erdőóvó feladatokat láttak el, másrészt szőlőművelők voltak, akik a királynak borral adóztak. Az 1427-es összeírás közel 1000 lakost számlál, mely alapján Torna vármegye egyik legnépesebb helye. A 15.sz-tól a falu a Bebekek kezébe kerül és a Szádvári uradalom része lesz. A família 1567-ig birtokolja, majd királyi tulajdon. A háborúk alatt a népesség jelentősen csökken, melyhez hozzájárul az 1711-es pestisjárvány is. A lassú fejlődést megakasztja a 19.sz. végi filoxéra, mely tönkreteszi a híres szőlőkultúrát.
A falu mai református temploma először 1324-ben szerepel oklevélben. A szép gótikus részeket, freskókat az 1746-os átépítés során eltüntették. A községi temetőben helyi mesterek által készített, műemlék jellegű fejfákat láthatunk. A helységből induló sárga sáv turistajelzésen az Aggteleki-karszt szép részeit kereshetjük fel. |