| Település az ÉK-i Csereháton, a Bélus-patak forrásvidékén a völgyfőben, a Rakaca vízválasztója alatt. Rendszeres autóbuszjáratok kötik össze Enccsel.
A községet körülvevő dombokon több bronzkori leletet tártak fel. A 13.sz. elején az Aba nemzetség birtoka. Ezt erősíti egy 1327-es feljegyzés, mely szerint az Aba nemből származó Gagyi Gerewen fiai birtokolják Szemerét. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzékek szerint önálló egyháza van. A 15.sz-ban a Gagyi és a Bakos családok között több gyilkossággal tarkított hosszú birtokviszály zajlott.
A huszita mozgalmak, a belviszályok a 15.sz. végére elpusztítják a falut, habár határában ekkor már castellum állott.
Az újratelepült helység sokat szenved a török, majd a kuruc időkben, melyet még fokoz kegyetlenkedő földesura, Szemere László.
Rövid időre Rákóczi birtok, majd 1711 után újból a Szemeréké. Vétel útján a Darvas családé lesz, de tőlük az 1848-as „magatartásuk" miatt elveszi a császár és a „hűséges" Pallavicini családnak adja.
A századunk elején híres volt a szemerei sóvári alma. Gőzmalma két kerékre járt. Érdekes látnivaló a Szemere-Pallavicini Kastély a falu központjában.
A településen áthalad a Cserehát turistája útvonal piros sáv jelzése. |