| A szalonnai rög déli peremén, a Bódva és a Rakaca-patak alakította széles völgy peremén elhelyezkedő település. Állomása van a Miskolc-Tornanádaska vasúti szárnyvonalon, s áthalad rajta a 27.sz. - bódva-völgyi - közút. A településről kiágazó műút a Cserehát egyik megközelítési lehetősége. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Miskolccal, a környező településekkel.
A közeli víztározó nemcsak jó horgász- és pihenőhely, hanem a sok szalonnai gólyát is ellátja táplálékkal.
A falu elnevezése valószínűleg a közelben fakadó, enyhén sós vizű forrás szláv (lengyel) nevéből -slana woda - származtatható.
A terület szinte folyamatosan lakott: a kőkor emberét követte a bronz-, majd a vaskori társa. A korai középkorban a közeli vasércre alapozva a vasművesség is megjelent. A magyarság már a honfoglalás során megszállta. Az első okleveles említés 1249-ból származik, amikor az Örsur nemzetség egyik tagja a birtok egy részét eladja Thekus ispánnak. Anyai ágon a Bebek család örökli, melynek Csetneky ága 1474-ben bányászati jogot szerez Mátyás királytól. A fejlődésnek a török vet véget 1562-ben, mikor felégeti a falut. A lakosság azonban hamar újjáépíti.
A település fontos műemléke az Árpád kori templom, melynek első román kori része már a 11.sz-ban felépült. A 13., majd 15.sz-ban bővített épületet a török felgyújtja, de helyreállítják. Eredetileg római katolikus, majd görög, 1598-tól pedig református. A kora középkori, reformátusok alatt lemeszelt híres freskói az 1970-es években történt felújítás után teljes szépségükben láthatók. A templom É-i oldalán áll a népies barokk harangláb 1765-ből. A közelben található az 1800-as években épült Gedeon kastély.
A falu lakója volt 1999-es haláláig ismert költőnk, Kalász László. Több turistaút, a közeli Rakacai víztározó kínál lehetőséget a kikapcsolódásra, pihenésre. |