A Belső-Cserehát egyik erdős-bokros dombok övezte piciny oldalvölgyében található kisközség Edelénytől É-ra. Rendszeres autóbuszjárat is Edelénnyel köti össze.
A falu nevét a valamikor idetelepített királyi szakácsokról kapta. A közelben bronzkori tárgyak kerültek a felszínre. Írásos emlékek csak az 1300-as évekből találhatók. A 14.sz. elején Szakácsi Jakab fia, Miklós az egyik birtokos, mikét később is gyakran felbukkannak a Szakácsi előnevű családok. A 16.sz-tól birtokosként a Rákóczi család is megjelenik. A községet a 17.sz. elején már nem is Borsodhoz, hanem Abaújhoz sorolják, mivel a Rákócziak felsővadászi birtokához tartozott.
1554-ben a török kirabolja a falut, majd lakosai elmenekülnek. Az üres falu láttán a visszatérő pogány teljesen elpusztítja a helységet. Újjáéledése csak a 18.sz-ban kezdődik új magyar telepesek érkeztével.
A kis falucska érdekessége az egyszerű fa harangláb és a Cserehátra jellemző népi lakóházak. |