| A Belső-Csereháton, a Mánta-patak bal partján elhelyezkedő település. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Miskolccal.
A falu határában paleolit korból származó temetőt tártak fel, zsugorított helyzetű csontvázakkal. Oklevelekben először 1256-ban fordul elő Seleb alakban. Az 1332-es pápai tizedjegyzék alapján virágzó helység. A 15.sz-ig egyfalus nemeseké, majd a Perényiek szerzik meg, mint jól jövedelmező községet. Az 1500-as évek második felében már török hódoltsági terület. A 17.sz. során a lakosság egyre fogyott. A kuruc időkben mint Rákóczi birtokot a császáriak kíméletlenül fosztogatták. 1715-ben mindössze 4 zsellércsaládot írnak össze. E század közepétől a Tiszta család a birtokos, akik vegyes lakossággal újratelepítik a falut.
A településen érdekes látnivaló a Tiszta Pál által 1758-ban épített barokk kúria. Az évszázados fák árnyékolta épületben a 70-es évekig működött a falu görög kat. kápolnája. A kúria mellett látható a népies barokk stílusú Nepomuki Szt. János szoborcsoport, melyet ugyancsak a Tiszta család készíttetett 1769-ben. |