| Miskolctól 13 km-re É-ra, a Sajó medence egyik fontos városa a borsodi iparvidéken. A település területén ömlik a Nyögő-patak a Sajóba. Fontos állomása a Miskolc-Ózd vasútvonalnak. Regionális autóbuszközlekedési csomópont. Áthalad rajta a 26.sz. főközlekedési út; itt ágazik el a Bódva-völgyi 27.sz. és több alsóbbrendű útvonal.
Az Árpád kori település első említése 1281-ből való, Zenthpéter alakban. Elnevezését a Szent Péter tiszteletére emelt egyházáról kapta, mely a pápai tizedjegyzékekben egyre magasabb adóval szerepel. A jelentős településen már a korai középkorban híres vásárokat rendeztek. A 14.sz. elején egyháza a legnagyobbak közé tartozik Borsod vármegyében. Már ekkor több fontos kereskedelmi útvonal találkozik a faluban, mely a későbbi városiasodás fontos előfeltétele volt. Mint királyi birtok előbb Diósgyőrhöz, majd 1438-tól mint a Pálóczy család birtoka a Dédesi vár tartozéka. 1388-tól jó egy évszázadig megyei közgyűlések és törvényszékek színhelye. Az adódó lehetőséget kihasználva a település korán városi rangot kap, melyhez 1446-ban országos vásártartás jogát is megkapja. A huszita harcok során komoly károkat szenved. Lakossága annyira lecsökken, hogy Mátyás király 1466-ban engedélyezi Pálóczy Lászlónak a betelepítést. A városban gyorsan terjedt a reformáció: már 1517-ben többséget képviselnek. Később szinte a teljes település az új hitet követi olyannyira, hogy a római katolikusoknak jó 200 évig nem is volt képviseletük. Újból csak 1762-től jelennek meg, mikor felépítik templomukat.
A török először 1555-ben támadja meg a várost. Később - mint hódoltsági terület, adót fizet, de ez nem akadályozza a pogányt a gyakori „látogatásokban".
A 17.sz-i források szerint a város határa híres volt szőlőiről s jó borairól. Szinte teljesen felemésztette a települést az 1752-es pusztító tűzvész.
A főleg mezőgazdasági és kereskedelmi jellegű helyet az ipari fejlődés útján az 1871-ben üzembe helyezett vasút indította el. A környéken egyre jelentősebbé vált a szénbányászat és 1894-ben létrehozták az üveggyárat. A fejlődés ellenére 1873-tól a mezővárosból nagyközség lesz, s csak 1989-ben kapja vissza városi rangját.
Jelentős műemlék a 15.sz-i eredetű gótikus templom gazdagon díszített kazettás mennyezetével. A településen születetett 1825-ben Lévay József költő, műfordító. Az 1820-as években épült a klasszicista Gedeon kúria. A 18.sz. elején épült, volt mészárszék épületében ma tájház üzemel. |