Község a megye DK-i részén, a Sajó-Takta torkolatvidéken alföldi jellegű hordalékos öntéstalajon. Rendszeres autóbusz közlekedés köti össze Miskolccal és a 8 km-re lévő Tiszaújvárossal. A község eredetileg a Tisza és a Sajó árterébe települt, ezért a szabályozásig e két folyó és áradásai határozták meg az itt lakók életét. A falu honfoglalás kori település. Az egyetlen, mely megőrizte az Örsur (Örösur) nemzetség nevét. A kabar eredetű nép és vezetője e területen rendelkezett szállásbirtokkal. Itt húzódott a nemzetségi birtok határa. A faluban később része volt a diósgyőri koronauradalomnak is. Ernye bán is birtokos, de ezt Károly Róbert lázadás miatt elveszi.
A 15.sz-ban a Czudarok és a Rozgonyiak a földesurai. A török behódoltatja, de egy idő után nem fizetik az adót, ezért a pogány lerombolja a falut. A 17.sz. végén puszta hely. A század végén kapja birtokul Usz Ferenc és neje Mocsári Kata, akik nagy építkezésbe kezdenek. A betelepítés során érkeznek magyarok, szlovákok, ruszinok.
Római kat. temploma 1790 körül copf stílusban épült. |