Miskolctól DK-re, a Sajó kavicsos hordalékokkal feltöltött árterületén, a folyó bal partján található jelentős lélekszámú község. Sűrű autóbuszjárat köti össze Miskolccal.
Árpád kori község, a Váradi Regestrum már említi. A 14.sz-ban Nagy Lajos király az ónodi Czudar családnak adományozza hűséges szolgálataiért. Ők alapították a század során a pálos kolostort. Később templomot is építenek. A kolostor templomot felkeresőknek búcsút engedélyez IX. Bonifác pápa 1400.nov. 1-én kelt levele. A kiváltságokkal és komoly birtokkal rendelkező szerzetesek jelentős vagyonra tesznek szert. A virágzó kolostorba vonul vissza (itt volt Novicius is) s lesz több éven át perjel Martinuzzi Fráter György. Később - mint Szapolyai János bizalmasa - Erdély helytartója lesz. Martinuzzi pártállása miatt Serédi Gáspár, Ferdinánd főkapitánya 1537-ben feldúlja és kifosztja a kolostort.
A török időkben a község a kolostort várként használja, s többször megállítja a pogányt, védve ezzel Ónod várát is. A harcokban a kolostor elpusztul, majd a község hódoltsági területté válik.
Az elnéptelenedett kolostort 1706-ban kezdték helyreállítani. 1737-ben elkészül a templom és a kolostor, immár barokk stílusban. Nem sokkal később, 1786-ban II. József rendeletével feloszlatta a rendeket, így a sajóládit is. A kolostort a századok során elbontották, a templom a községet szolgálja.
Érdekes látnivaló az 1757-ben épített, háromszög alaprajzú barokk temetőkápolna, a Sajó híd melletti barokk Nepomuki Szent János szobor. A település külterületén (Gyömrőpuszta) látható az 1872-ben emelt eklektikus vadászkastély, melyet az Erdődy grófok építettek. |